2024. október: Trogir

Trogir-Hvar-Pakleni-Korcula-Vis-Trogir

Trogir közelében, a mindig kedves Marina település kikötőjében elfoglaljuk négyen a hajót és Bogi elkészíti az első, fejedelmi vacsorát. A többiek este 11 után érkeznek, erre és Max tegnapi születésnapjára koccintunk, majd vacsora után mindenki elfoglalja a hálóhelyét.
Reggel fél nyolckor indulunk ki a kikötőből, egyelőre motorral, az előrejelzésnek megfelelően kevés a szél. A parttól jócskán eltávolodunk, közben innen-onnan előbukkannak a tegnapi utazástól már kevésbé elgyötört, inkább a ránk váró kalandoktól felvillanyozódó arcok. Rövid, tömör hajóismertetés után megjön a pancsolási kedv, mindenki csobban a hűs, kék tengervízben. Hvar felé vesszük az irányt a meginduló kellemes szellőben immár vitorlákkal, a város öblében már nincsenek bóják, tovább hajózunk a Pakleni-szigetek egyik öblébe. Mielőtt lehorgonyoznánk, lenyűgöző naplemente színesíti esténket. 2 kg csevap a trogiri hentes pultjából a vacsora, rengeteg zöldséggel.
Hétfő reggel, kényelmesen indulunk, Hvar-sziget déli oldalán felkeressük az első sziklamászó helyet, ahol szabadon, biztosítás nélkül mászhatunk, legfeljebb vízbepottyanást kockáztatva. A dinghy a kis motorral hamar vízre kerül, indulnak a neoprénbe öltözött kalandozók, hamar megtalálják a sziklán a fogásokat, aztán csuromvizesen, vidáman térnek vissza a hajóra. Amíg lelkesen beszámolnak élményeikről, a hajó orrát Korculának fordítjuk. Hamar átérünk a jó széllel, Vela Luka öblében bójázunk. Meglátogatjuk a városka feletti dombon az ősember barlangját, fagylaltozunk, zsályát és gyümölcsöt gyűjtünk, és a hajóra visszatérve jól belakmározunk.
Kedden ismét remek a szél, a nyílt vízen örömvitorlázunk, az újoncok lelkesen gyakorolják a fordulásokat, kezelik a köteleket, csörlőket és a hajó kormánykerekét, méghozzá igen ügyesen. Közben tombol a mászóvirtus, Bogival az élen bumra-árbocra másznak, mindenféle furcsaságot művelnek. Ricsi a víz fölé lógó bum végén állva pózol. Az átlagos hajós csóválná a fejét, no de ez egy mászó-vitorlázó túra! Délután a maradék széllel Scedro-szigetre vitorlázunk, kedvenc öblünkbe. Bóján éjszakázunk egy kiadós vitorlázáselméleti diskurzus és remek társasjáték (köszi, Bogi!), valamint Ricsi remek carbonara-ja után.
Szerda reggel Marci és Ágó napfelkelte-néző futással kezdi a napot az autómentes szigeten, én békésen rozmaringot gyűjtök és megszemlélem az 1. és 2. századi fa(!) hajóhorgonyok kiállított replikáit. Reggeli csobbanás és szárítkozás után megállapítjuk, hogy a mai szélmentes nap tökéletes mászóidőnek ígérkezik, így - terveinknek megfelelően - kényelmesen elmotorozunk a Cliffbase szép kihívásokat tartogató szikláihoz. Marci vezetésével hatan kötelekkel-karabinerekkel felszerelkezve, teljes mászófelszereléssel vonulnak a mászóutakhoz, mi ketten Endrével lelépünk a hajóval, kicsit lötyögünk a napsütötte csendes vízen, zenét hallgatunk, Endre ragyogó tisztává varázsolja a konyhát, majd az érkező szellővel megmozgatjuk a hajót és magunkat. Hívás érkezik a megbeszélt VHF csatornán, mászóink kimászták magukat a sok szép köteles sportúton, mehetünk értük. A szél is elállt, hiánytalanul összeszedünk mindenkit, motorral haladunk a fölénk magasodó sziklafalak alatt a nyugodt vízen, vissza a Pakleni-szigetekre, de most egy komfortos hajókikötőbe megyünk. Peti mintaszerűen parkolja le a 13 tonnás hajót a mólóhoz, készülhet a vacsora, feltöltjük a hajó kiürült édesvíztartályait, felfedezzük a kikötői zuhanyzót, közben tombol a tesztoszteron: ifjú hajósaink a csáklyára szigetelőszalagozott konyhakéssel próbálnak halra vadászni, de még csiszolni kell a technikán. Így, halfogás nélkül is nagyon jóllakunk Kárpát főztjével.
Csütörtökön délelőtt Vis-szigetet célozzuk, remek széllel hátszelezünk Pakleni és Hvar között, majd egy szűk csatornán keresztüljutva, immár félszelezve jutunk a Vis-szigetet övező vizekre. Úgy döntünk, a sziget és a hozzá közeli kisebb sziklaszirtek, zátonyok között vitorlázunk, egy kis navigációs gyakorlatként. Szépen áthajózunk a természetes akadályok között, de az utolsó előtti szigetecske barlangjánál megállunk egy órára DWS-ezni. A mászók másznak és potyognak a vízbe, mi Maxival közben az erősödő hullámok miatt elfordítjuk a hajó orrát. A barlangból ki úszva, ki dinghyvel tér vissza, irány a következő öböl. A kedvencem. Vis délkeleti oldalán meredeken a vízbe szakadó sziklafalak övezik, szerencsére most nincs senki rajtunk kívül, gyors és rutinos bójára állás után ismét a szikláké a főszerep. Én is kiúszom, a víz nem hideg, de jól jön a neoprén. A varázslatos kis öblöcske egyik sziklájára felkapaszkodom, a szűk völgybe rövid ideig süt be a Nap, utolsó sugarainál megszárítkozom, majd visszaúszom a hajóra. Közben mászóink megmászták a vad sziklákat és jókat ugráltak. Amint visszatértek a hajóra, alkonyatkor éjszakai vitorlázásra indulunk az erősödő szélben és hullámzásban, a telihold fényében bízva, de egyelőre felhők alatt. Egyre jobban belelendülünk, 9.8 csomóval is szörfözünk a hullámokon, Bisevo-t kerülve, amikor leszakad az orrvitorla felső tartóeleme. Nosza, húzzuk le, hogy megvizsgálhassam, mi ment tönkre, hogyan javíthatnánk meg. Megcélzunk egy ismerős öblöt, melynek védelmében holnap megpróbálhatjuk a hibát elhárítani. A Hold fényénél horgonyt vetünk, de erős a szél, közel a part, óvatosságból horgonyőrséget állítunk. Remek dolog az elektronika, de ez itt nem játék. Max kezdi, majd Marci végigvirrasztja az éjszaka hátralévő részét.
Reggel átmanőverezünk a hadihajó-bunker vasbeton szájához, és megkezdjük a javítást. Marcit felcsörlőzzük az árboc tetejéhez, megállapítja, hogy a felső sekli tört el. Ügyesen kicseréli egy tartalék seklire, mi lent segédkezünk, közben végig rádiókapcsolatban vagyunk.
A többiek közben felfedezték a bunkert és környékét. Amint visszaérnek induluk vitorlázni a remek szélben. Vis felé népes regatta közeledik, itt a befutó. Egy darabig figyeljük a vitorlásverseny résztvevőit, majd vitorlát bontunk, de örömünk nem tart sokáig, az új sekli is felmondja a szolgálatot. Már nem húzzuk le az orrvitorlát, gyorsan feltekerjük és bemotorozunk Vis város védett öblébe. Azonnal megtankoljuk a hajót, bójára kötünk és kimegyünk sétálni, várost nézni. Ezután Marci ismét az árboc tetejénél vizsgálódik, de most nagyobb a baj, egy egyszerű seklicsere nem hoz megoldást. Rövid tanácskozás után a vacsorakészítésre fókuszálunk, ilyenkor semmi sem fontosabb. Ágó túrós csuszát készít, így talán érthető. Amíg a csusza készül, figyelem a szelet és a vizet, majd az előrejelzések és az aktuális állapotok alapján indulásra buzdítom a társaságot. Alkonyodik, a szél mintha picit gyengülne, de remek az iránya, ha kifogjuk, ezzel hajnalra visszaérünk Trogir melletti kikötőnkbe, reggelre már komolyabb erősödést jósolnak. A terv beválik: bőszélben, csak a nagyvitorlát használva, a Hold segítő fényében, jókora hullámokon hintázva megteszünk közel 30 mérföldet és éjjel fél kettőkor biztonságban kikötünk a marinai marinában 😄. 10 perc múlva leszakad az ég, de ezen már a bimini alatt nevetünk.
Tavasszal folytatjuk!